|
 1889. november 16-án született Budapesten, kilencgyermekes munkáscsaládban. 1917-ben belépett az MSZDP-be. 1919 decemberében beválasztották a párt Központi Nőszervező Bizottságába, amelynek titkára lett. 1920-tól a Nőmunkás című lap munkatársa, 1926-tól a folyóirat 1938. évi betiltásáig annak felelős szerkesztője és kiadója. Rendszeresen publikált aNépszavában. 1922-ben képviselővé választották; másfél évtizeden keresztül ő volt az egyetlen képviselőnő a parlamentben. 1922-ben beválasztották az MSZDP országos választmányába. Az 1944. márciusi német megszállás után illegalitásba vonult és hamis papírokkal egy Nógrád megyei faluban rejtőzködött. A háborút követően rögtön bekapcsolódott az SZDP újjászervezésébe.
1945. április 2-tól pártja delegáltjaként részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában, az 1945. novemberi választásokon pedig bekerült a Nemzetgyűlésbe. Ekkor választották be az SZDP Politikai Bizottságába, egyben kinevezték frakcióvezetőnek és a parlament egyik alelnökének. Sokat tett pártja külkapcsolatainak helyreállításáért (pl. a Labour Partyval), valamint eszmeiségének népszerűsítéséért. Az SZDP-hez közel álló orgánumok felelős szerkesztője (Világosság), valamint szerkesztőbizottsági tagja (Szocializmus). Számos tisztséget látott el különböző társadalmi szervezeteknél: az SZDP Országos Nőszervező Bizottságának elnöke, az Interparlamentális Unió magyar tagozatának alelnöke stb. Tagja volt az Országos Nemzeti Bizottságnak és az Országos Köznevelési Tanácsnak.
|
|
Bővebben... [Kéthly Anna]
|
Városlődön született, apja porcelángyári szakmunkás volt. Polgári iskolát végzett, majd géplakatosnak tanult, 16 évesen belépett a szakszervezetbe, 1903-tól a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége vezetőségi tagja. 1906-tól az Általános Munkás Betegsegélyező Pénztár tisztviselője. Az 1908-as „vasbotos” tüntetés egyik fő szervezője. Ebben az évben beválasztották az MSZDP ellenőrző bizottságába. 1911-től a Szaktanács másodtitkára. 1913-tól részt vett a bányászszakszervezet szervezésében, a Bányamunkás című hetilap felelős szerkesztője. 1917-től az MSZDP vezetőségi tagja, egyben a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége titkára. 1918-ban a Szaktanács első titkárává választották. A polgári demokratikus forradalom idején a bányaügyek kormánybiztosa; a Tanácsköztársasággal nem értett egyet, háttérbe vonult (a szociális termelés népbiztosságán a bányászati és kohászati csoport, illetve a népgazdasági tanács bányászati főosztálya vezetője), a kommünt bíráló szakszervezeti vezetők csoportjának szervezője. Az összeomlást követően, augusztus 1�6-ig belügyminiszter a Peidl-kormányban, majd november 24-től népjóléti és munkaügyi miniszter a Huszár-kormányban. Az újjáalakult szociáldemokrata párt központi intézőbizottsági tagja, a párt 1919. augusztus 24-i konferenciáján elhatárolódott a kommün alatti eseményektől. A különítményesek terrorakciói miatti tiltakozásul 1920. január 16-án távozott a kormányból, hamarosan Bécsbe emigrált. 1921-ben hazatért, ettől kezdve a magyar szociáldemokrata mozgalom első számú vezetője 1944-ig.
|
|
Bővebben... [Peyer Károly]
|
|
|
|
|
Példaképeink
