Szociáldemokrata megközelítés

Rövid elemzés a munkaerőpiac szempontjából

Kiindulópontként tekintsük magyar helyszínen a nők-férfiak munkanélküliség rátáját. Vizsgálati terepünket szűkítve azt találjuk, hogy Csongrád megyében 1997-ig a férfiak munkanélkülisége volt tetemesebb: 51,1 %, szemben a nők 48,9 %-os átlagával. Innentől kezdődően azonban a nők vezetnek - 1998-ban pl. 50,8, a 49,2%-hoz mérve, 1999-ben 52,6%-a 47,4 %-hoz viszonyítva é.i.t.

Általános okként /a megyei munkanélküliek számosságát firtatva/ a térség munkahely teremtési elégtelenségét konstatálhatjuk, s a mi mármost tipikusabban a nők szituációjára igaz e tábor munkanélkülije.

közelében van ugyan, de még nem érte el nyugdíj-korhatárt:

• 30-40 év közötti életkorú, s jóllehet egészségi problémái vannak, ám nem jogosult rokkant nyugdíjra:
• nincs általános iskolai végzettsége:
• vagy /az iménti ellentettjeként/ túlképzett:
• nincs szakmája:
• lejárt a gyes/gyed időszaka, s ezt követően nem alkalmazzák volt munkahelyén:
• gyakorlat nélküli pályakezdő:

A felsorolt hét kritérium /nyilván a gyes/gyedről történő visszatérés kivételével/

kardinális gond ugyan a férfiak esetében is, a nőknél azonban mintha kifejezettebb formát öltene. Visszatérve a gyes/gyed ügyre: ha a gyed időtartalmát - a mostani terveknek megfelelően - arra való tekintettel csökkentené a kormány, hogy az eddigieknél korábban térhessenek vissza munkahelyükre az érintettek, csapdahelyzetet teremtene: nincs ugyanis reális felvevő /visszaillesztő piac. Hitegetés, sminkelt statisztikák - íme a magyar munkaerőpiac kórképe.

Mi lehetne a leggyorsabb kilábalási modell?

Beszéljünk itt a svéd modellről /erre egyébként más szempontból még visszatérek/.

Elsősorban a nők esetében /de nem pusztán náluk/ üdvös kiútnak tetszhet a távmunka.

Redukálhatná a társadalmi feszültségek egy részét, ha otthoni munkavégzésre is be lehetne rendezkedni. Ez nagyon sok foglalkoztatási ágazatban kivitelezhetőnek tetszik: nyilván a személyes kontaktust igénylők esetében /pl. a hagyományos orvosi, tanári státuszoknál/ nem. Ám, ha mondjuk a könyvelésre, fordításra, programozásra gondolunk, beláthatjuk: napi 4-6 óra abszolváló lenne azokkal az előnyökkel, hogy a delikvens maga oszthatná be - nyilvánvalóan meghatározott határidőkön belül - mikor teljesít. Ez megengedné a családi feladatokhoz /gyermek óvodába, iskolába kisérése, bevásárlás stb./ való alkalmazkodást, nem tenné szükségessé munkahelyiségek bérlését és üzemben tartását - példa kedvéért.

Jóllehet nálunk is van már példa a távmunkára, ám ez többnyire rutinfeladat teljesítését kívánja és engedi meg: borítékolást, címlistázást. Ezzel szemben lehetővé kellene tenni akár megfelelő instrumentumok kölcsönzésével az otthoni varrást, számítógép használatot is.

Ezen esetekben a nők inkább tudnának megfelelni anyai, háztartási teendőiknek, s ugyanakkor tényleges keresethez jutnának.

A későbbiekben felfuttatni kívánt fogalom és jelenség, az egyensúly érdekében /többek között az öngyilkossági motivációk körében/ fontos megkülönböztetnünk a vállalás lehetetlensége és a túlvállalás kényszere következtében előálló konfliktusokat. Akár családjával együtt menekül a halálba a nő s ez kiterjesztett, önmaguk felé irányuló agresszió /a Csongrád megyei tradicionális "öngyilkosság-kultusz" tükrében különösképpen aktuális/: mert nincs lehetősége keresethez jutni, avagy munkabérekhez jut ugyan, ám anyagi és/vagy presztízs-szempontokat túlértékelve - lehet, hogy környezete, adódhat, hogy önmaga sugallatára - túlpörög, kiég.

Kérdés: a nők közigényeként merül-e fel az imént említett megfelelés?

A feminista mozgalom véleményem szerint sokat rontott a nők megítélésén. A mozgalom alapvetése triviális: az uralkodóként ajnározott férfiak mellé lépni jogos igény: miért keressen kevesebbet, érje be alacsonyabb pozícióval valaki csak azért, mert nő? Csakhogy ebből az antagonizmusból olyan attitűd kreálódott, amely /szélsőséges esetben/ akár hím nem kvázi negligálásáig is eljutott. Valaha a nők úgymond a házi tűzhely őrei voltak, a férfiak a zsákmányszerzők. Ezt a "természet adta", szimbolikusan minősített munkamegosztást, amely sokáig etalonként élt a társadalmakban, alaposan felülírta a feminizmus, amely a családon belül szocializációs folyamatot is sikeresen átszabta.

Egyéb dilemmák mellett észre kell vegyük: a darwini természetes szelekció paradigmája  sérült azzal, hogy az ember mintegy természetet teremtő mindenhatóként aposztrofálta magát /ez az önhittség azután logikai szükségszerűséggel konkludált a génmanipulációhoz - pl. ama döntés-lehetőség realitáshoz, hogy megrendelhető legyen az utód lány-fiú mivolta/. Az etológia - más diszciplilációhoz mellett - figyelmeztet: a természet kialakította egyensúly /erre a fogalomra is vissza kell még térnem/ került veszélybe, terhelve ezzel férfiakat, nőket egyaránt. József Attila óhajával értek egyet:

"…mi férfiak férfiak maradjunk

és nők  a nők - szabadok, kedvesek

- s mind ember, mert az egyre kevesebb…" -

/"Thomas Mann üdvözlése"/

A nők társadalmi szerepvállalását éppúgy lehetővé kellene tennünk, mint családon belüli klasszikus szerepeik vállalását.

Adódhat, hogy a vázolt szerepkonfliktus is ludas a magyarországi nők életkorának -

akár a férfiakhoz képest is - fenyegető csökkenéséhez.

Ugyanakkor tagadhatatlan igazságtalanság: ha megnézzük a "Délmagyarországban" közölt fotókat - színötös általános iskolások kedves képeit hozza, s több lány mosolyog ránk, mint fiú. Vajon hova lesznek ezek az eminens lányok az évek teltével?

Nem hiszem, hogy az SZDSZ proponálta, vélekedésem szerint mintegy pozitív numerus clausus-törvénnyel kellene garantálni azt: országgyűlési padsorainkban több hölgy foglaljon helyet, mint manapság. Egy ilyen eljárás talán túl primitív korrekciója lenne egy nem ideális helyzetnek. Ennél óvatosabb, körültekintőbb eljárásra lenne szükség véleményem szerint.

Mit jelent a címben szereplő szociáldemokrata megközelítés?

Szóbahoztam korábban a svéd modellt. Nagyon röviden említem lényegét. Fejtő Ferenc /"Mégiscsak a szociáldemokrácia"/ joggal emeli ki: a németeknél, az angoloknál és a svédeknél - egyes etapokban - a szociális támogatás megemelt mértéke kapott preferenciát, szemben az állami beruházásokkal, fejlesztésekkel. Leegyszerűsítő ugyan szembeállításom, ám talán érzékelheti: a szociális támogatás /egy szint felett/ veszélyezteti a munkavállalási igényt, a középosztály biztonságát, s ez váltógazdálkodásra kényszerit - olykor a reális, mert kényszerűen aktuális gazdaságpolitika, hol a szociális érzékenység kell hogy dominánssá váljék. Egyfajta balanszírozásnak lehetünk tehát tanúi.

Szerintem igazat adhatunk Jiri  Kostának, a frankfurti egyetem közgazdászprofesszorának /ő Ota Sik egyik tanácsadója volt/: "Különbséget kell tenni szocialista értékek és gazdasági rendszerek között. Azok az értékek, amelyeket például a szociáldemokraták zászlójukra tűztek, mint szabadság, egyenlőség és testvériség, számomra megkérdőjelezhetetlenek, a valódi kérdés az , milyen gazdasági rendszert kell létrehozni ahhoz, ezek az értékek megvalósíthatók legyenek. Az értékekhez nincsenek eleve gazdasági és intézményi rendszerek rendelve." /Vö.: Élet és Irodalom" 2008. augusztus 8. 7. oldal/

Szolid következtetés

A magyarországi - különösen a Csongrád megyei munkaerőhelyzet - sajátosságai a nők körére konkretizálva vettem szemügyre szociáldemokrata szemszögből.

Történetileg, szociálpszichológiailag /szerepelmélet/, etológiailag egyaránt az egyensúly attitűdjét emeltem ki, mint a leginkább haszonnal kecsegtető, s véleményem az: megkockáztathatjuk, hogy ezt az attitűdjét emeltem ki, mint a leginkább haszonnal kecsegtető, s véleményem az: megkockáztathatjuk, hogy ezt az attitűdjét emeltem ki, mint a leginkább haszonnal kecsegtető, s véleményem az: megkockáztathatjuk, hogy ezt az attitűdöt legkövetkezetesebben a szociáldemokrácia körvonalazza, vázlatolja.

A női szerepek balanszírozását talán épp a szociáldemokrácia balanszírozó mentalitása támaszthatja alá a legfőbb érvvel.

BALOGH TIBORNÉ

/A szegedi Közélet Kávéház 2008. augusztus 8-i rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata./

<<vissza